A bakonyi pásztorok hagyományos
öltözete. A régi bakonyi pásztorviselet eltért a később itt lakó,
javarészt kisnemesi lakosság viseletétől. Egy múlt század eleji leírás
szerint a bakonyi kanászbojtár ünneplőben patyolat ingben, gatyában,
selyem lajbiban, kivarrott csizmában, cifraszűrben járt. A dunántúli
kanászszűr a többi magyar szűrnél jóval rövidebb. Egész Veszprém megye
erdős tájain viselték a pásztorok, fiatal cselédek, zsellérek, de a
szegénylegények is. Gallérja is a legnagyobb, és majdnem olyan hosszú,
mint maga a szűr. Mivel oldalai homorúak, e gallér sarkai hegyesek voltak,
„fecskefarkú”-nak is nevezték őket. Rövid ujjait kerek posztódarabokkal
befenekelték. A bakonyi kanászok ugyanis derekukon nem viseltek
készséget, mint az alföldi
pásztorok, kisebb használati tárgyaikat a szűr ujjában tartották. Oldala
aszajból és pálhából állott, és lefelé erősen bővült. Mivel a
kanászszűr igen bő volt, az egyik vállon lecsúszott. Hetyke legények így
is viselték. Elöl szíjcsat tartotta össze a bakonyi cifraszűrt, amely néha
sallangos volt, s a sallangot a háton átvetve viselték. A bakonyi
cifraszűr díszítése főképpen a cinóberpiros
szegés és a
rátét. Színhatása a vörös
szegéseken, foltokon és díszítményeken nyugszik. Nagyobb piros
posztófoltot az oldal és a
pálha összetoldása fölött találunk
H betű formában. Ennek alakja és mérete állandó és nem hiányzik egyik
dunántúli cifra kanászszűrről sem. Leggyakoribb rátét a tulipán. A rátét
gyakran feketével kontúrozott. A késői darabokon egyre gyakoribb a fekete
díszítmény. Feketék voltak a szűr alján levő csíkok és a patkónak
nevezett díszítmény
Általában tilalmazták a
cifraszűrt, a zsellérek, pásztorok cifra ruházkodását. 1815-ben
megtiltották a veressel kivarrt cifraszűrök hordását, a nagy karimájú
kalapot. Hidegben a szűr alatt még báránybőr ujjatlan mellest, bőrködmönt,
bőrnadrágot is viselhettek. Az ünneplő szűrön kívül volt hétköznapra szánt
viselő szűrük kisebb gallérral. Valószínű, hogy a pásztor díszes öltözete
csak az ünneplőre volt érvényes, munkára, terelésre egyszerűbb ruhát
vettek föl (így pl. bocskort is). A Bach-korszakban divatos nyakravalót a
juhászok tartották fenn. – A pásztor felszereléséhez tartozott
oldaltarisznyája és a botja. A bot végén tüskeirtó vas is lehetett. A
juhász kampósbotot hordott. A számadó juhásznak sárgaréz kampó volt a
jelvénye, dísze. A kampósbottal a juhász nemcsak a birkát fogta ki a
falkából, hanem a botot kézbe fogva, lába közé véve, hátul azt
megtámasztva, guggoló helyzetben üldögélt rajta.
Forrás:
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-493.html
