Bács-Kiskun megyei Kalocsát és környékét a kertkultúra és paprikatermelés gazdaggá tette. Szakmár, Homokmégy, Öregcsertő és Drágszél – az egykori kalocsai szállások – öltözetei tartoznak ide. Jellemzője roppant hajlékonysága és újat befogadó-formáló készsége. A sokféle felhasznált anyag és díszítésmód igen változatossá, gazdaggá teszi. Fénykorát a két világháború között élte.

A férfiak lehajtott gallérú, kézelős gyolcsinget viseltek; vászongatyát csak nyáron, munkában. Ünnepen nyáridőben is az ellenzős, vitézkötéses fekete posztó csizmanadrágot hordták. Egyedül a Kalocsa vidéki viseletre jellemző a hosszú, csipkével és zsinórozással díszített, csukott, álló gallérú untercikk. Kék vagy fekete brokátból, bársonyból készítették, de vannak rózsás példányai is. Ezt az ingre öltötték, föléje rövid, kivágott, könnyű, zsinórral gazdagon kihányt kis mellényt vettek. A férfiviselet sajátos arcát ez a mellényes untercikk adja meg. Télen fekete szövetkabát és prémgalléros rövid nagykabát a divat. Prémkucsmát hordtak fiatalok is télen, különben keskeny karimájú, kerekre formált tetejű kalapot.

 A lányok hajukat elválasztva, két ágba fonva koszorúba tűzték, elöl csipkésre igazították, és a fejtetőn csokorba kötött szalaggal fogták át. Az asszonyok szabott, hímzett gyolcs főkötőt tettek a kontyukra munkában, a ház körül, mezőn – ez volt a rendes viselet. Ünnepen vagy hűvös időben félkemény, papírral bélelt, színes gyöngyökkel mintásan hímzett fityulát vettek a főkötő fölé. Ezt egyetlen darab brokát vagy más selyem kelméből formálták, s körülszegték csipkével.

 Bevarrott szűk rövid ujjú vagy télre hosszú ujjú ingeket varrtak vállfolttal, kétféle nyakkivágással és ingelővel. A könnyű nyári ingek szegletes kivágásúak, elejük sima. A téli s az ünneplő ingek elöl csukottak, alacsony álló nyakkal, gyakran fodorral. Az ingeleje szegőzött, és férfiing módjára gombokkal csukódik. Hordtak külön nyakfodrot is, a krézlit, amikor a fejkendőkötés módja ezt lehetővé tette. Ennek az öltözetnek csak sokszoknyás változatait ismerjük. Egy-egy leány három garnitúra alsószoknyát kapott a kelengyébe: egy fehéret, egy rózsaszínt és egy világos kéket. Ezenkívül alsószoknya készült a megfakult, megkopott felsőszoknyából is, melyet a fiatalok pirossal, az idősebbek fekete anyaggal szegtek fel alul. Négy-öt alsót is felvettek egymásra, s ünnepen mindezekre nagy kerek farpárnát is tettek, hogy kerek legyen a felsőszoknya. A szoknyákat anyaguk szerint apróbb vagy szélesebb ráncba szedték, és széles gallérba foglalták. Az ünnepi szoknyák aljára körül fekete csipkesorokat varrtak, az egyszerűbbekre szegőszalagból 3–5 csíkot is. A szoknyák anyaga igen változatos: a kartontól a kék- és fekete festőn át a kasmírokig, szövetekig, bársonyokig, plüssökig és a plüssvirágú atlaszselymekig. Kötényüknek jellegzetes a formája: egyenes, két alsó sarka lekerekített és gyakran hímzett. A kötények anyaga egyező az öltözetével, de esetenként más színű. Felsőtestükre jó időben, munkában nem vettek az ingváll fölé semmit. De gyakoribb volt a pruszlik viselése. A Kalocsa vidéki viselet pruszlikja új formájú: testhez álló, elöl gombolódik. Hímzett fehér gyolcs példányait hordták a fiatalok nyáron, ünnep délutánján, táncban, de ismertek a horgolt, kötött vagy egyszerű szövetpruszlikok is, melyek felett már nem hordtak vállkendőt. A különböző néven ismert ujjasok a szoknyához tartoznak, mellyel azonos, ritkábban eltérő anyagból készültek: elöl csukódnak, hosszúak, a csípőig érnek, a derékon övvel. Az ujjasok a nyaknál különféleképpen magasan csukódnak, és gallérjuk van. Télen bélelt ujjasokat viseltek, melyek fölé berliner kendőket öltöttek; idősebbek nagy posztókendőket, melyeket nem átlósan, hanem hosszában kettéhajtottak. Ez a vidék előszeretettel hordta a színes, kötött gyapjú harisnyákat, melyeket még ki is hímeztek a papucshoz. Ugyanitt divatja volt a színes fűzős, szalagcsokrokkal felékesített fekete bársonyszárú cipőnek. Sok cipő száráról leolvasható volt viselőjének neve is.

A gazdák lányai, asszonyai selyemszoknyában és - ujjasban kezdtek járni, melyet természethű motívumokkal hímeztek ki. A nagy felületeket beborító hímzés megtervezése íróasszonyok dolga volt, akik közül a legjobbak több mint 40 virágmotívumot ismertek.

Böjti időre felöltött ruháikat kék, lila, zöld színnel varrták ki, ezeket mondták szomorú pamukosnak
A nők nyáron viselt inge, pruszlikja, főkötője, köténye gazdagon hímzett. A gazdagon hímzett ruhadarabok színeinek összeállítása korhoz kötött. A legények fekete nadrágot, a kétszeles bő ujjú vászoninget, viselik fekete mellényel és fekete keményszárú csizmát.