A Tisza felső nagy kanyarulata feletti
szakaszának mellékét Felső-Tisza-vidéknek
tekintjük. E vidék magyarországi részén
Szabolcs-Szatmár megye területét értjük, és
annak is azt a részét, amely Szatmár és
Bereg vidékeit foglalja magába.
A Felső-Tisza-vidék több kisebb tájegységre
tagolódik, melyek azonban nem különíthetők
el mereven. A szatmári rész Tisza és Szamos
menti területeit Tisza-, illetve
Szamoshátnak, a közöttük fekvő területet
pedig Erdőhátnak nevezzük. A Szamoshát
délnyugati oldalát a hajdani Ecsedi-láp
területe, a Rétoldal határolja. A Tisza jobb
partján a beregi részen fekszik a beregi
Tiszahát, míg a folyó másik oldalán már a
Nyírség kezdődik.
A területen jellegzetes népviselet nem
alakult ki. A férfiak eleinte fehér,
vászonból készült bőgatyát és inget hordtak,
majd a későbbiekben elterjedt a posztó
csizmanadrág viselete. A csizmanadrághoz a
csizmát (ünnepeken), vagy a bocskort
(hétköznapokon) nyáron is hordták. Ehhez
posztó kiskabátot (lajbi vagy ujjas)
hordtak, valamint a fejen nyáron kalap,
télen kucsma volt a férfiak öltözéke. A
férfi öltözetben a fekete matolcsi guba nagy
jelentőségre tett szert a területen, míg a
nők kisbundát hordtak. A nők ruházatánál az
ingváll és a pendely szintén vászon volt.
Emellett igen elterjedt a kékfestő anyagok
használata a férfi és a női viseletben is. A
férfiak surcnak megvarrva, míg a nők
szoknyának, pruszlinak elkészítve viselték.
A parasztviseletben a gyári szövésű
anyagokra csak a XVIII: és XIX. század
fordulóján tértek át.
